Magyarországot a Zámbó Zoltán, Csúri Szilveszter, Élő István, Szilágyi Sámuel és Vilics Hanna összeállítású csapat képviselte. A válogatottat az értékszámok alapján a verseny előtt a 6. helyre rangsorolták.

A csapat kiválóan kezdte a tornát: az első fordulóban magabiztos, 3,5–0,5 arányú győzelmet aratott a szlovák válogatott ellen. Ezt követően azonban két rendkívül erős ellenfél következett: a második és a harmadik fordulóban is szoros küzdelemben, 2,5–1,5 arányban maradtunk alul, előbb az olimpiai bajnok lengyel, majd az olimpiai ezüstérmes venezuelai csapattal szemben.

A negyedik fordulóban az észak-macedón válogatott ellen nagy fordulatokkal tarkított mérkőzésen döntetlent értünk el. A pihenőnap előtti, ötödik fordulóban viszont ismét győzni tudtunk: a francia csapatot 2,5–1,5 arányban múltuk felül.

A pihenőnapon a csapat a szervezők jóvoltából ellátogatott a közeli Kotor városába, amely az UNESCO világörökségi helyszínei közé tartozik. A kikapcsolódásra nagy szükségünk volt, hiszen a csapat addigra már erősen elfáradt. A pihenő azonban megtette a hatását: újult erővel vágtunk neki a folytatásnak.

A hatodik fordulóban 2–2-es döntetlent értünk el Kazahsztán ellen, majd két drámai győzelmet arattunk: előbb Montenegrót győztük le 2,5–1,5-re, majd Üzbegisztánt 3–1-re. Mindkét mérkőzés különösen izgalmasan alakult, jól mutatja a csapat tartását, hogy mindkétszer vesztett helyzetből sikerült fordítanunk.

A kilencfordulós verseny zárásaként a második helyen rangsorolt ukrán válogatottal találkoztunk. Bár minden esélyünk megvolt a pontszerzésre, végül szoros, 2,5–1,5 arányú vereséget szenvedtünk, így végül a 7. helyet szereztük meg.

A csapat mérlege: 4 győzelem, 2 döntetlen és 3 vereség. Mindhárom vereség minimális különbséggel született, ráadásul rendkívül erős ellenfelekkel szemben: a sokszoros világ- és olimpiai bajnok lengyel és ukrán, valamint a tavalyi olimpiai ezüstérmes venezuelai válogatott ellen maradtunk alul. Ugyanakkor több patinás válogatottat is sikerült legyőznünk, köztük Franciaországot, Üzbegisztánt és Montenegrót.

Az első táblán Zámbó Zoltán FIDE-mester a tőle megszokott stabilitással játszott: 9 partijából 6,5 pontot szerzett. Ha gyakrabban kilépne a komfortzónájából és több kockázatot vállalna, még ennél is kiemelkedőbb eredményekre lehetne képes.

Csúri Szilveszter a második táblán rendkívül erős ellenfelekkel nézett szembe. Bár ezúttal nem alakultak jól az eredményei (8 játszmából 2,5 pont), küzdőképességével több mérkőzésen is fontos döntetlenekkel járult hozzá a csapat sikeréhez.

Élő István hosszabb kihagyás után tért vissza a versenyzéshez. Minden partiját kijátszotta, gyakran ő volt a csapat legtovább küzdő tagja. Bár nem minden játszmában tudta kihozni a maximumot, és végül 8-ból 3 pontot szerzett, nincs oka csalódásra: ha jobban bízik magában és több ideje jut a felkészülésre, hamarosan visszanyerheti korábbi formáját.

Szilágyi Sámuel megbízható teljesítményt nyújtott, és 5 játszmából 3 ponttal segítette a csapatot. Ha több ideje jutna a felkészülésre és versenyzésre, az megmutatkozna az eredményeiben is.

Az érettségi vizsgáira készülő Vilics Hannának kevés ideje jutott a versenyre való felkészülésre, ennek ellenére rendkívül érett és stabil játékot mutatott. Több alkalommal is pozíciósan túljátszotta ellenfeleit, és a 6 játszmából szerzett 5 pontjával a tartalék játékosok között bronzérmet szerzett. Hanna a mezőny mindössze három női versenyzője közül kiemelkedett teljesítményével.

Válogatottunk ismét bebizonyította, hogy helye van a világ élvonalában.

Köszönjük a FODISZ-nak, hogy támogatta a csapat indulását a világbajnokságon.

Részletes eredmények:
https://s1.chess-results.com/tnr1360328.aspx?lan=1&art=0&rd=9&turdet=YES&flag=30&SNode=S0